Távmunka: A virtuális kiszervezésben rejlő lehetőségek és kockázatok

Távmunka: A virtuális kiszervezésben rejlő lehetőségek és kockázatok

A távmunka új normaként jelent meg a Covid-19 járvány idején. Ahogy kilábalunk a válságból, ez a kulturális megújulás a fejlett országokban működő vállalatok számára megteremti annak a lehetőségét, hogy a fejlődő országokból szakképzett munkaerőt alkalmazzanak távmunkában, a munkaerőköltségeik csökkentése érdekében. A Coface becslései szerint a magas jövedelmi szinttel rendelkező országokban a távmunkára alkalmas munkahelyek száma körülbelül 160 millió, míg az alacsony és közepes jövedelmű gazdaságokban a potenciális távmunkások száma körülbelül 330 millió. A Coface számításai szerint a francia vállalatok átlagosan 7%-ot spórolnának a munkaerőköltségeken már abban az esetben is, ha négyből csak egy távmunkára alkalmas munkát szerveznének ki.

A fejlődő gazdaságok számára ez a virtuális kiszervezés a gazdasági fejlődés egyik motorjává válhat. Az új tendencia várható nyerteseinek azonosítása érdekében a Coface kidolgozott egy mutatót a következő négy kulcsfontosságú feltétel figyelembevételével: a humántőke, a munkaerőköltség versenyképessége, a digitális infrastruktúra és az üzleti légkör. Ez alapján a délkelet-ázsiai régió kiemelkedik potenciáljával, különösen India és Indonézia, hasonlóan más nagy fejlődő országokhoz, mint Brazília és Lengyelország. A virtuális kiszervezés ezzel együtt gazdasági feszültséget okozhat a fejlett országok munkavállalói körében és politikai kockázat forrásává válhat.

A VIRTUÁLIS KISZERVEZÉS HÍVÓ SZAVA

Az elmúlt évtizedekben az ipari tevékenységek kiszervezése és a globális ellátási láncok fellendülése a termelékenység növekedésének egyik fő mozgatórugója volt. Az így elérhető hatékonyságnövekedés azonban évek óta csökkenő tendenciát mutat.

A versenyképesség további növelése és a költségek csökkentése miatt a vállalatok megfontolhatják, hogy más szolgáltatásokat és tudásintenzív tevékenységeket is  alacsonyabb munkaerőköltségű országokba szervezzenek ki, ahogy ez a múltban az informatikai szolgáltatások és a call centerek esetében történt. A Coface becslése szerint a francia vállalatok 7%-ot takarítanának meg a munkaerőköltségeken, már akkor is, ha a minden négy erre alkalmas munka közül csak egyet szerveznének ki.

HÁNY MUNKAHELY LEHET TÁVMUNKAHELY? HÁNY LEHET KISZERVEZVE?

Minél inkább a tudásintenzív szolgáltatási tevékenységek jelentik egy gazdaság alapját, a munkavállalók annál nagyobb része képes távolról dolgozni. Egy amerikai felmérésében, amelyet 2020 októberében végeztek munkavállalók között, a főiskolai végzettségű válaszadók 62%-a azt mondta, hogy munkájukat távolról is el lehet végezni. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a fejlődő országokban a munkahelyek csupán 13%-a alkalmas távmunkára, szemben a fejlett országok 27%-ával.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban bármilyen munka kiszervezhető lenne. Sok feladat például részleges helyszíni jelenlétet igényel, vagy személyes kapcsolattartást az ügyfelekkel, vagy a helyi kultúra és a szokások ismeretét.

A gazdag országok számára a virtuális kiszervezés politikai kockázat forrásává válhat, ugyanúgy, ahogy az ipari kapacitás leépítése hozzájárult a populizmus terjedéséhez. A globális munkaerőpiaci verseny elégedetlenséget válthat ki a magasan képzett munkavállalók körében, ami felerősíti a politikai polarizációt.

Végezetül, néhány fejlődő ország kedvezőbb helyzetben van a virtuális kiszervezéshez kapcsolódó befektetések megszerzése tekintetében. Az új tendencia várható nyerteseinek azonosítása érdekében a Coface kidolgozott egy mutatót a következő négy kulcsfontosságú feltétel figyelembevételével: a humántőke, a munkaerőköltség versenyképessége, a digitális infrastruktúra és az üzleti légkör. Az olyan országokban, mint India, Indonézia vagy Brazília, nagy számban vannak potenciális távmunkások és nagyon alacsony a munkaerőköltség. Mások, például Lengyelország, kiváló üzleti környezetet és fejlett digitális infrastruktúrát kínálnak. Kína és Oroszország elméletileg szintén ideális virtuális kiszervezési célállomás lenne, de a növekvő geopolitikai feszültségek és a nyugati kiberbiztonsági aggodalmak jelentős akadályt jelentenek.

Olvassa el a teljes elemzést!