Gyártásáthelyezés a járvány után: Lehetőség a közép-kelet-európai országok számára
A COVID-19 járvány párbeszédet generált azzal kapcsolatban, hogy az ellátási láncok ellenállóképességét növelni kell a külföldi ellátási sokkokkal szemben. Még mielőtt a járvány megérkezett volna Európába, a Kínában már ideiglenesen leállt gyárak miatt veszélybe került a köztes termékek szállítása.
Tanulva ebből, a beszerzési vezetők valószínűleg diverzifikálni fogják a beszerzési forrásaikat, hogy a jövőben képesek legyenek minimalizálni az ilyen jellegű kockázatokat. Bár Kína valószínűleg nem veszíti el globális beszállítói pozícióját, de a járvány utóhatásaként ez a diverzifikációs folyamat lehetőségeket teremthet a közép- és kelet európai országok (KKE) számára is, hogy növeljék részesedésüket a globális ellátási láncokban. A külkereskedelmi tevékenység és az ellátási láncokba történő beépülés már a korábbi években is egyre jelentősebb volt. A folyamatot az is támogatta, hogy 2004-ben a legtöbb KKE-i ország az Európai Unió tagja lett, továbbá a képzett munkaerő, a földrajzi közelség Nyugat-Európához, az alacsony munkaerőköltség, a viszonylag jó infrastruktúra, és a stabil üzleti környezet, különféle befektetéseket vonzott. Az utóbbi években a KKE-i régió a nyugat-európia vállalatok „összeszerelő üzemévé” vált, azzal a szándékkal, hogy majd feljebb léphessen az alacsonyabb hozzáadott értékű gyártás szintjéről.
A globális értékláncok válság utáni felülvizsgálata és lehetséges áthelyezése vonatkozásában, a régió jól pozícionált, ugyanakkor nem elég annyi, hogy a munkaerő költsége alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. A KKE-i régió eddig már sikeresen növelte termelékenységét az automatizálás és „robotizáció” egyre szélesebb körű alkalmazása révén. Ugyanakkor a folyamat még épp, hogy csak elkezdődött, és a kedvezőbb pozíció eléréséhez további befektetésekre van szükség. A versenyképesség megtartása és a termelékenység növelése szempontjából kulcsfontosságú a további automatizálás és digitalizáció. A KKE-i országok amint túljutnak a koronavírus okozta sokkon és a ciklikus gyengeségeken, nemcsak abból profitálhatnak, hogy ők lehetnek a gyártás pillérei – például az autóiparban – hanem, hogy további, más iparágak áttelepítése szempontjából is vonzó célpontot jelenthetnek. Példaként hozhatók elektronikai, elektronikai alkatrészeket gyártó cégek, de a paletta ennél sokkal szélesebb lehet.
A gépipar, a vegyipar valamint a szállítmányozás és raktározás terén is vannak lehetőségek. A régió gyorsan alkalmazkodhat a kereslethez, ha egyes iparágak hajlandóak áttelepülni, megjelenni, vagy legalább növelni a részesedésüket területén. Sok évvel ezelőtt, az iparosodott KKE-i országok az alacsony hozzáadott értékű szektorokban vonzották a befektetéseket. Ezúttal hasonló lehetőség nyílhat meg a Nyugat-Balkán előtt is. Ezekben az országokban már sor került befektetésekre az autóipar, az elektromos berendezések gyártása, a gépipar, a vegyipar és a fémipar terén, és kedvező elhelyezkedésüknek köszönhetően más gyártó iparágak is dönthetnek mellettük. Ezen felül a digitalizációnak és a nagy ICT tehetségbázisnak köszönhetően, a szolgáltatások jó eséllyel kiszervezhetők KKE-ba. A járvány bebizonyította, hogy a munka szignifikáns része elvégezhető otthonról is, ami azt jelenti, hogy a dolgozóknak nem kell feltétlenül fizikailag a munkahelyükön tartózkodniuk. Ha a KKE-i országok még többet fektetnek be a digitalizációba, akkor hirtelen fokozódhat a beáramló szolgáltatások volumene, különösen a Baltikumban, de a legfejlettebb KKE-i országokban is, köztük a Cseh Köztársaságban (Csehországban), Magyarországon, Lengyelországon, Szlovákiában, és Szlovéniában.
Töltse le a teljes tanulmányt!